Zságot András
Tell Vilmos
Tell Vilmosról Schiller drámát írt, s a dráma szereplői közül nyolcan felkerültek a magyar kártyára.
Mi nem olvastuk Schiller Tell Vilmosát, de azért a magunk Tell Vilmosát megírjuk úgy, hogy nem tudjuk pontosan, csak sejtjük, melyik szereplőnk melyik oldalon állt.
Azt azért tudjuk, hogy Tell Vilmos a szabadságért harcolt.
Elöljáróban: a Német Birodalom fennhatósága alól szabadulnának a későbbi svájciak, s küzdelmük sikert ér el.
Tell Vilmos!
Te robbantottad ki a szabadságharcot.
Fájt a szíved, hogy nélkülözött
Néped.
Kuoni pásztorral megbeszéltétek,
Hogy lenyilazod fiad fejéről
Az almát,
S ezzel hitet adtál a
Szabadságharcosoknak.
Geszler Hermann, Harras Rudolf és Rudenz Ulrich seregeket gyűjt, hogy leverje a lázongókat, de Tell gyors és Kuoni pásztorral hadba hívja az elnyomottakat.
A mi Tell Vilmosunk szebb, mint Schilleré.
Tell Vilmos beleszeret Geszler Hermann lányába, de amikor megtudja Tell, hogy ki szerelmese apja, rögtön szakít vele.
Ezután Tell Harras Rudolf lányába szeret, de újra, amikor megtudja Tell, kinek a lánya gyújtotta szerelemre őt, rögtön elhagyja a hölgyet.
A mi Tell Vilmosunkban csak a magyar kártyáról ismert személyek szerepelnek.
Fürst Walter egy ideig tanakodik, Tell-lel tartson-e vagy Geszler Hermann-nal, fél Fürst Walter, hogy Tell veszít és a németek véres bosszút állnak a csapatán, de végül Tell meggyőzi Fürst Waltert, álljon mellé.
Stüszi vadász és Reding Itell már Tell Vilmostól és Kuoni pásztortól függetlenül lázították imitt-amott a népet, s amikor a két csapat egyesül, a németek megrettennek.
Geszler Hermann minden cselt, fortélyt bevet, német elöljáróihoz ír könyörgő leveleket, de Tellék egyre nagyobb fölénybe kerülnek.
Dalom! Zengd Tell dicsőségét,
Aki igaz barátságot kötött
Kuoni pásztorral, s nem
Törődve a hideggel, az éhezéssel,
Mindent megtett azért,
Hogy a kantonok népe
Szabad és független legyen.
Éljen Tell Vilmos,
Éljen Kuoni pásztor,
Éljen Stüszi vadász,
Éljen Reding Itell,
Éljen Fürst Walter,
Éljenek a győztesek!
Nagy csaták árán vívták ki függetlenségüket Tell Vilmosék, átkot mondok Rudenz Ulrichra, Harras Rudolfra, Geszler Hermannra, senki ne emlékezzen rájuk, ők a szabadság, a kis itt megidézett nép ellenségei voltak.