Zságot András

 

Nem mindig

 

            Nem mindig.

            Mert ha mindig, akkor nincs változás, nincs születés, nincs halál, s ha nincs születés és halál, akkor nem is ilyen a világ, mint most, akkor talán egy kicsit jobb, s talán ott van keresnivalóm.

            De nem mindig.

            A mindig szót akár szám is űzhetnénk a szótárból, nem is tudom, van-e mindig, fut a perc, talán három éve mondtam ki, hogy mindig, mire a mindig, ha csak azért van, hogy mondjuk azt, nem mindig.

            Nem mindig, tehát.

            Nem mindig kukorékol a kakas.

            Nem mindig szeret a nő.

            Nem mindig szeret a férfi.

            Nem mindig kukorékol a kakas.

            De az eső se mindig, érdekes, nem mindig esik.

            S én se írok mindig világrengetőt.

            Nem írok mindig világrengetőt.

            Jaj, nem írok mindig világrengetőt.

 

Például ha a teniszről írok,

Az ritkán vívja ki nagy

Tömegek figyelmét.

Pedig én írom azt is,

Én, aki annyi szép

Dalt elénekelt már.

Írjunk a teniszről!

 

            A tenisz az urak sportja, én még egyetlenegyet nem ütöttem teniszpályán teniszütővel teniszlabdába.

            Most se teszem.

            Bár felállok az íróasztaltól, odaképzelem magam a teniszpályára, a teniszütővel képzeletben megütöm a teniszlabdát, hogy jobb legyen Nem mindig című alkotásom.

            S jobb is lesz.

            Képzeljük el azt, hogy két teniszező teniszezik egymással, az egyiknek már csak egy labda kell a győzelemhez, s az egyik úgy üti meg a labdát, hogy az megáll a háló tetején, se ide, se oda nem pottyan, csücsül a háló tetején.

            A játékosok várnak napokat, heteket, hónapokat, éveket, hogy a labda lepattanjon valakinek a térfelére, de a labda csak pihen a háló tetején.

 

Olyan ez épp,

Legyünk szürreálisak,

Mint amikor a szamarak

Úsznak az Atlanti-óceánban,

Mint amikor a fecskék

Gyalogolnak a Brenner-hágón át,

Mint amikor én a

Szerelmemmel

Énekelünk az esőben,

Egy-egy esernyővel a

Kezünkben.

Ilyen ez a tenisz.

 

            Ne lapozzuk fel a tenisz szabálykönyvét, mit rendelkezik, ha a teniszlabda üldögél a háló tetején, s se jobbra, se balra nem esik.

            Ne lapozzuk fel a szabálykönyvet, hadd legyen ez egy jó kis írás, végre!

 

Oldal: Nem mindig
Zságot András: Egy kis költészet, egy kis próza - © 2008 - 2024 - kolteszetesproza.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat