Zságot András

 

Túsz

 

Félek a túszokról írni, mert majd a végén én is tússzá válok. Bevallom, gyakran arra gondolok, a túsz élete tartogat kedvező, örömteli elemeket is (míg túsz ő), milyen rossz a halálraítéltek sora, vagy azoké, akik az idők végezetéig szenvednek valamelyik nagyobb bűnért a Pokol egyik alsóbb bugyrában.

            Írjunk-e a túszokról?

            A túszok általában nem önszántukból lesznek azok, ez némi megrázkódtatással jár, de dolgoznak? Egy percet se addig, míg túszok, általában.

            S milyen nagy boldogság, amikor kiszabadulnak!

 

Ne írj a túszokról!

Int engem egy fiatal lány.

Ne a túszokról írj!

Kérlel egy másik fiatal lány.

Ne játssz a tűzzel,

Írj másról, ne a túszokról!

Szólít fel egy harmadik fiatal lány.

Nem tudsz másról írni?

Keresed a bajt?

Szegezi nekem a kérdéseket a

Negyedik fiatal lány.

 

            Vajon az én mostani életem rosszabb vagy egy átlagos túszé?

 

Ne írj a túszokról!

 

            Valaki szeretné, hogy írjak a túszokról?

 

Senki.

 

            Egysoros verseket írok itten, mire ragadtat a Túsz cím?

            Ha a túsz évekig fogoly (túsz), akkor sok boldog pillanat részese.

 

Most már egyre többen kérnek,

Ne írjak a túszokról.

 

            Csak az vonz bennük, hogy a sok szenvedésük nagy titkok tudóivá teszik őket.

            Van egy szobájuk.

            Kapnak reggelit. Ebédet, vacsorát, minél többet tartják fogva őket, annál kiadósabbakat étkeznek.

            Ha szerencséjük van, nyelvet tanulnak.

 

Én túsz leszek.

Elkerülhetetlen.

De előbb felhő az égen.

 

            Mondtam már? A boldogság mindenkiben ugyanakkora, a köztársasági elnökök pont annyira boldogok, mint a túszok.

            A hit mindig bennem volt.  Mindig hittem, írjuk ezt! S amikor hisz az ember, akkor a legfagyottabb hómezőn is átlépdel (feltéve, hogy egy jó csizma van a lábán).

 

S miért ne hinne a túsz?

 

            S a hitet táplálja minden egyes gondolat, mely ólomüstben forrt, egygrammnyi ólomüstben forrt gondolat körülbelül három órára elég.

            Én most bízom.

 

 

 

Oldal: Túsz
Zságot András: Egy kis költészet, egy kis próza - © 2008 - 2024 - kolteszetesproza.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat