Zságot András
Egy ember
Adott egy ember. Neve: István.
István becsületes, szorgalmas, jóravaló. Nem veszekszik soha senkivel.
De ennyi elég is Istvánról.
Most inkább írjunk Áronról!
Áron néha elkésik a munkahelyéről, gyakran udvarol a munkatársnőinek és szabadidejében sokat tollaslabdázik.
Vajon él-e István,
Vajon él-e Áron?
Vajon akad-e olvasóm,
Aki magára ismer
István vagy Áron alakjában?
1900-tól kik születtek
Többen, a valódi hús-vér
Emberek vagy az irodalmi
Hősök?
Elkanyarodtunk.
Most visszakanyarodunk.
István remek ember (megint István, pedig egyszer már elég volt belőle), Áronnak van néhány hibája. S mi ebben a meglepő?
Ebben semmi meglepő, abban inkább, hogy itt nem két emberről van szó, hanem egyről, Horváth István Áronról.
S itt le is tehetnénk a tollat, elgyalogolhatnánk az egykori székesfehérvári Vidámpark területére, de felszállhatnánk egy repülőgépre is, hogy meg se álljunk Londonig, de mi se nem gyalogolunk, se nem repülünk, hanem írunk és írunk, s nem elégedünk meg azzal, hogy fellebbentettük a fátylat: főhősünk neve Horváth István Áron.
Mert van itt János is.
János mindig elfeledkezik a saját születésnapjáról, viszont szeret úszni, s ha ideje engedi, kutyákról szóló könyveket olvas. Ha ideje engedi. János sokat dolgozik, mert sok gyereke van, nem is tudom, hogy mennyi.
Vajon hány gyereke lehet Jánosnak? Írjunk ide egy számot! Négy.
Vagy négy, vagy több, kevesebb biztos nem. Jánosnak sok gyereke van, de ő nem bánja.
Jánosról még nem írtam verset.
Más bezzeg még János királyról
Is írt.
Nem sok Jánost ismertem,
Nem is volt János nevű osztálytársam.
Szerintem ezt a versemet se
Minősíthetjük egyértelműen
Jánosról szólónak,
De a következőt majd talán igen.
János tehát mindig elfeledkezik saját születésnapjáról és sokat dolgozik. Oh, de ezt már leírtuk egyszer.
Természetesen Horváth István Áronnak van még egy neve, János ő, s ő az, aki sokat dolgozik és mindig elfeledkezik saját születésnapjáról.
Írtam tehát Istvánról is, Áronról is, Jánosról is, de ha a címünk az, hogy Egy ember, akkor nem csoda, hogy István, Áron, János ugyanaz a személy, így lesz belőle Horváth István Áron János.
S most már csak elbúcsúzni kell.
Viszontlátásra kedves olvasó, jó egészséget kívánok Önnek és családjának, s gondoljon néha Horváth urunkra!