Zságot András: Egy kis költészet, egy kis próza

Huszonegy írás következik, minden egyesben találhat az olvasó egy kis költészetet, egy kis prózát

Zságot András

 

Én azt hittem…

 

            Azt tudjuk a dalszerzőtől, hogy az ő apja mit hitt, de vajon én mit hittem?

            Én azt hittem, a szerelem az, ha két szív egymást segíti a bajban, s egymás sikereinek örül a jóban.

            De nem mindig van így.

            Én azt hittem, a szülők legnagyobb boldogsága, a gyermekük boldogulása.

            De nem mindig van így.

            Én azt hittem, az Országgyűlés törvényt hoz, s a honatyákat azért hívjuk annak, mert ők a legmakulátlanabb erkölcsűek.

            De nem mindig van így.

            Én azt hittem, ha lemegyek az utcára, ott általában olyan embertársakkal találkozom, akik emberszeretők.

            De nem mindig van így.

            Én azt hittem, a Földön általában öröm az élet, mert ehetünk paradicsomot, paprikát, görögdinnyét.

            De nem mindig van így.

 

De nem mindig van így.

Az ember hány éves korában a legboldogabb?

Azt tudom, hogy melyik

A legboldogabb város,

A kimutatások szerint

Mindig más és más,

De te mikor voltál a legboldogabb?

Én mindig boldog voltam,

Csak a jelenben vagyok szomorkás.

 

            Én azt hittem, a barátok együtt találják meg életük párját.

            De nem mindig van így.

            Én azt hittem, a barátság örök.

            De nem mindig van így.

            Én azt hittem, minél fejlettebb egy társadalom, az elesetteket annál jobban támogatják.

            De nem mindig van így.

            Jó, megtaláljuk az eddigiek ellentétét is néha.

            Én azt hittem, a művészek mind éheznek, nélkülöznek.

            De nem mindig van így.

            S legyen egy elméncség is: én azt hittem, hogy nem mindig van így.

            De mindig így van.

 

Mi van mindig így?

Az élettelenek talán mindig

Így vannak?

Az életteleneknek talán

Nincs lelki élete?

Az élettelenek talán nem

Szeretnének utódokat?

Mi van mindig így?

Az biztos, hogy te sokszor

Igazságtalan vagy

Édesanyával.

De miért, de miért,

Azt senki nem kérdezi,

Azt senki nem veszi észre,

Hogy összenyomnak a kőlapok

Engem.

 

Rájöttünk végül, miért csalódsz végül mindig.

Mert nem szeretsz eléggé. Nem szereted a házakat, nem szereted az embereket s még az ártatlan felhőket sem szereted eléggé.

 

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 37
Tegnapi: 20
Heti: 110
Havi: 217
Össz.: 12 554

Látogatottság növelés
Oldal: Én azt hittem...
Zságot András: Egy kis költészet, egy kis próza - © 2008 - 2024 - kolteszetesproza.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »