Zságot András
Én azt hittem…
Azt tudjuk a dalszerzőtől, hogy az ő apja mit hitt, de vajon én mit hittem?
Én azt hittem, a szerelem az, ha két szív egymást segíti a bajban, s egymás sikereinek örül a jóban.
De nem mindig van így.
Én azt hittem, a szülők legnagyobb boldogsága, a gyermekük boldogulása.
De nem mindig van így.
Én azt hittem, az Országgyűlés törvényt hoz, s a honatyákat azért hívjuk annak, mert ők a legmakulátlanabb erkölcsűek.
De nem mindig van így.
Én azt hittem, ha lemegyek az utcára, ott általában olyan embertársakkal találkozom, akik emberszeretők.
De nem mindig van így.
Én azt hittem, a Földön általában öröm az élet, mert ehetünk paradicsomot, paprikát, görögdinnyét.
De nem mindig van így.
De nem mindig van így.
Az ember hány éves korában a legboldogabb?
Azt tudom, hogy melyik
A legboldogabb város,
A kimutatások szerint
Mindig más és más,
De te mikor voltál a legboldogabb?
Én mindig boldog voltam,
Csak a jelenben vagyok szomorkás.
Én azt hittem, a barátok együtt találják meg életük párját.
De nem mindig van így.
Én azt hittem, a barátság örök.
De nem mindig van így.
Én azt hittem, minél fejlettebb egy társadalom, az elesetteket annál jobban támogatják.
De nem mindig van így.
Jó, megtaláljuk az eddigiek ellentétét is néha.
Én azt hittem, a művészek mind éheznek, nélkülöznek.
De nem mindig van így.
S legyen egy elméncség is: én azt hittem, hogy nem mindig van így.
De mindig így van.
Mi van mindig így?
Az élettelenek talán mindig
Így vannak?
Az életteleneknek talán
Nincs lelki élete?
Az élettelenek talán nem
Szeretnének utódokat?
Mi van mindig így?
Az biztos, hogy te sokszor
Igazságtalan vagy
Édesanyával.
De miért, de miért,
Azt senki nem kérdezi,
Azt senki nem veszi észre,
Hogy összenyomnak a kőlapok
Engem.
Rájöttünk végül, miért csalódsz végül mindig.
Mert nem szeretsz eléggé. Nem szereted a házakat, nem szereted az embereket s még az ártatlan felhőket sem szereted eléggé.