Zságot András
Szentek
Néhány éve, no, jó, több éve a világ ura szerettem volna lenni, s aki a világ ura, az bírja a szentség egyes jellegzetességeit is.
Legyek előbb szent, s aztán a világ ura.
Most vagyok negyvenkilenc éves, szentté válok ötvenöt éves koromra, a világ ura leszek hatvanöt évesen.
Szent.
Sok küzdelem.
Szent.
Sok küzdelem.
Sok kínszenvedés.
S a végén csak meghalunk.
Mi a jó a szentek életében?
Hogy tudja, a túlvilágon illatos rózsák társaságában töltheti napjait.
De a szentek világi élete sok küzdelmet kíván, vér, kín.
Ha a világ ura székéhez a szentség elnyerése a feltétel, akkor szentté válok, de ha a szentség a végállomás, akkor hátat fordítok neki.
Szent.
A távoli szent.
Miért nem írsz napi ügyekről?
Miért nem szólalsz fel soha
Se a kormány mellett,
Se a kormány ellen?
Néha írok Orbán Viktorról.
Ki volt az eddigi utolsó magyar szent?
Azt azért ne felejtsd el, élő embereket nem avatnak szentté.
Jó, de ha szép az életem, már életemben biztos, hogy szentté válok.
Szent.
Világ ura.
S a végén meghalunk.
Szentéletű.
Hány ember lehetett volna a
Világ ura i. e. 6000-től?
S hány volt közülük szentéletű?
Az eddigi utolsó magyar szent több száz éve élt.
Több éve a világ ura szerettem volna lenni.
Ma már semmi vagyok, ma szeretném a világbékét, a családi békét, a városi békét, a világboldogságot, a családi boldogságot, a városi boldogságot.
Régen estek csodák.
Ha kétféleképpen mondjuk, kétféle értelmét nyerhetjük: régen estek csodák.
Nem is értem, miért vonz engem a szentség.
Földöntúli erényt szeretnél magadnak?
Testi, lelki kínokat?
S ha nem leszel szent?
S ha a végén úgy halsz meg?
S ha a végén úgy halsz meg,
Semmi nem lett belőled?
Írj!
Ha kiszámíthatatlan jövőre vágysz, ne törekedj a szentségre, inkább írj!
Írd meg, hogy elolvassák tépelődéseidet halálod után, nevess mindenki szemébe!